A kurzus zárófeladatat mikrotanítás volt. Csütörtök délelőtt párban készültünk az órára (teljesen szakszerűen meg kellett határozni az óra célját, feladatát, helyét a tananyagba stb.) délután pedig megtartottuk a csoportnak, majd értékeltük magunkat, egymást, és Philippa is elmondta véleményét. Mondanom sem kell, hogy nagyon jókedvűek voltunk a nagy izgalom ellenére is.

Pénteken reggel kettős érzéssel indultam iskolába. Nem gondoltam, hogy ennyi szép élménnyel fogok távozni, és már előre hiányoznak újonnan szerzett barátaim. Ugyanakkor nagyon várom, hogy lássam szeretteimet, de ez így természetes. Délben megkaptuk a tanfolyam elvégzését igazoló okmányt, majd Krisztivel és Livivel elmentünk utolsó közös angliai túránkra.

A kastélyokról az agyonpolírozott bemutatótermek jutnak eszembe, ahova csak nejloncipőben léphetünk be. Ezért is ódzkodtam a Powerham kastély megtekintésétől. Persze, hogy kellemes csalódás volt ismét.
A kastélynak csak egyik szárnya látogatható, mivel a többi részében LAKNAK! Egy nagyon kedves hölgy vezetett körbe. Már az is meglepett, hogy a szórólapjukon külön feltüntették, hogy szívesen látnak kutyákat is, így 4-5 kutya és sok gyerek kíséretében indultunk. Vezetőnk nagyon türelmesen hallgatta meg a gyerekeket, mindent elmagyarázott, megmutatott nekik. Így számukra is élvezhető volt a látogatás, nem beszélve arról, hogy megfoghatták a tárgyakat, sőt, megkereshették a titkos ajtókat is. Számomra a legérdekesebb a Viktória korabeli konyha volt.
A kastély birtoka maga a megtestesült idill: a tóban vadkacsák úszkáltak, a kertben pedig őzek legeltek.
Itt Angliában minden ódon hely rendkívül misztikus, ráadásul kutya- és gyerekbarát. :)

Sidmouthba tettünk látogatást szerdán. Mondanom sem kell, hogy majdnem egész nap esett (A ködszitáláshoz tudnám hasonlítani leginkább ezt a fajta esőt. Egyébként ez itt Angliában senkit nem zavar, minden rendezvényt ugyanúgy megtartottak kint.) Egy folk fesztiválra jöttünk, ami inkább engem az utcazene fesztiválra emlékeztetett. Utcai előadások, kirakodóvásár fogadott, illetve a pubokban, azok udvarán zenészek előadását lehetett megtekinteni, illetve táncházakban ugrabugrálni. (Naná, hogy megint kipróbáltam magam. Elvileg skót táncok voltak, minden esetre nagyon hasonlítottak a múlt heti táncikálásra, az biztos, hogy nem bonyolítják túl a lépéseket, annál inkább a térformákat. Viszont azok is mind hasonló logika mentén haladnak, tehát könnyedén vettük az akadályt. Öröm számomra, hogy itt mindenki bátran beállhat táncolni, nincsenek okoskodó, "mindentjobbantudó" táncosok, hogy frusztrálják a próbálkozókat, mint nálunk sok helyen. :) )

Az esőnek köszönhetően kicsit lelombozódtam, már odáig is eljutottam, hogy elcserélném ezt a napot egy Mo.-i kánukálára... :P

Aztán lementünk a tengerpartra-megint egy új arcú tengerpartra. Annyira hívogató volt a víz, hogy a nagy hideg ellenére belekóstoltam-de csak mezítláb, kabátban. :D

A Jurassic Coast-triász kori vörös sziklák övezik a partot, mely földtörténeti szempontból jelentős, látvány szempontjából pedig nem utolsó. Ismét egy csodálatos helyen jártunk.

Kissé ambivalens érzéseim vannak a mai nappal kapcsolatban.
Reggel elmélettel kezdtünk, melynek fő témája az értékelés, és annak dokumentációja volt. (szerintem ettől, ha magyarul hallgatom, sem lettem volna túlságosan lelkes :D )

A következő órán dinoszaurusz projektre készültünk, szokás szerint párban: milyen tevékenységekkel színesítenénk a témát, stb. Ismét rendkívül egyszerű, pénzbe alig kerülő eszközöket használtunk. Ezer és ezer ötletet adott Philippa, úgyhogy kellően ihletett állapotba kerültünk.
(Nálunk, Magyarországon a projekt munkának nincs még nagy divatja, itt az Egyesült Királyságban könyvek is készülnek egy-egy projekthez, amit a tanulók is használhatnak, a pedagógusok munkáját pedig megkönnyíti. Remélem mi is eljutunk idáig, mert sokkal hatékonyabban lehetne vele tanítani. Mindenesetre a lehetőség nálunk is adott... ;) )

A délutáni óra rendkívül mókás volt: Stories in the Primary Classroom. Egyszerű meséket dolgoztunk fel a filléres kellékekkel előadva (jelképes jelmez, papírtányérból készült álarc, ujjbáb, pálcikabáb, zoknibáb stb.) Minden mesét végigjátszottunk szerepekre leosztva, persze jókat nevetgéltünk közben. Végül egyszerű mondókákat, dalokat tanultunk. Igen, ÍGY meg lehet(ne) szerettetni a nyelvtanulást a gyerekekkel. Nem utolsó sorban még meg is tanulnák a nyelvet...

Kalandosan zárult a nap. Krisztivel és Livivel elbuszoztunk Exmouthba, mivel a múltkori biciklitúránkból az kimaradt. (A visszafele úton derült ki, hogy a bérletünk ide már nem érvényes, de a kedves buszsofőr így is elvitt minket. :) )
Mikor visszatértünk Exeterbe, szokás szerint felültem a H buszra, amivel hazajárok. (És kivételesen nem fogadtam meg Sue tanácsát, nem kérdeztem meg, hogy oda megy-e, ahova szeretném.) Utólag derült ki, hogy ez a H busz, nem visz el oda, ahova az eddigi összes H busz elvitt. A fene sem érti ezt. Lényeg az, hogy kb. 2 óra csúszással értem haza. Házigazdám otthon megnyugtató szavakkal, és nagyon-nagyon finom kínai vacsorával várt (szokás szerint).

(Most, hogy leírtam, visszaszívom az ambivalens érzést. Tök jó nap volt ez is! :) )

Reggel nyűgösen ébredtem. Nagyon fárasztó volt az előző hét, a hétvége élménydús. Újdonsült barátnőimmel sokat nevettünk vasárnap, hogy már sem magyarul, sem angolul nem jutottak eszünkbe a szavak. :)
Az időjárás sem kedvezett a hangulatomnak (esett), és mikor közöltem Sue-val, hogy fáradt vagyok, ráadásul ma délután háromig iskola, azt mondta: "Légy jó kislány, és menj el szépen az iskolába! " :D

Az IPC központban aztán megnyugodva láttam, hogy mindenki hasonló állapotban van. De aztán jött Philippa...
Nem részletezem nagyon, a lényeg, hogy délutánra mindenki belefeledkezett a játékokba, és kacagva csúsztunk másztunk a földön, vagy ugráltunk helyben, amit a feladat megkívánt. Nem is tudtam megszámolni mennyi új játékot tanultam ma is, amit egyből tovább gondoltam magyar, matematika és természetismeret témákban. Elégedetten nyugtáztam, hogy amiért jöttem, megkaptam.

Nem is kell mondanom, hogy Sue mennyei vacsorával várt otthon. (Erről mellékelek egy fotót.) Füstölt hal, háromféle saláta, kuszkusz, töltött paradicsom és különböző szószok.
Az csoporttársaim panaszkodnak, hogy host-jaik nem szeretnek főzni. A miénk valamilyen iskolában tanulta is (ezt pontosan nem értettem milyenben). A lényeg: jó nekünk!

Mikor Exetert választottuk képzésünk helyszínéül, nem gondoltam, hogy ezen a területen Anglia ennyi arcát fogom megismerni. (Ráadásul "rutinos" angliai látogatónak számítok, mivel már harmadszor utazom a szigetre 😜 )
Mikor pedig kiderült, hogy egyedül utazom, nem gondoltam, hogy ilyen jó társaságra lelek. (Ugye Krisztina és Lívia? 😀 )

Szóval a hétvége leírhatatlan: Szombaton Cornwallba látogattunk, ezen belül az első település Bostcastle volt. Itt tipikus ködös esős angol időjárás fogadott, és (az én képzeletemben) tipikus angol táj látványa tárult elénk. Ugráltunk örömünkben (már amennyire a nyirkos palakövek engedték a sziklák tetején) mert a sziklacsúcsra mászva elénk tárult az ATLANTI-ÓCEÁN!!! Szerintem, ha napokig itt maradunk sem bántuk volna, de hogy fokozzuk az élményeket, tovább utaztunk Tintagelbe.

Tintagel egyébként is különleges számomra, mivel Artúr király legendája köthető hozzá. Fantasztikus a romok közül kiemelkedő Artúr szobor, mely formailag is sugallja a király létezésének bizonytalanságát. Nevezetes még a tintageli régi posta, mely a XIV.(!) században épült.
Rengeteg lépcsőt kellett megmásznunk verőfényes napsütésben, s a fényeknek köszönhetően az óceán teljesen más színben tűnt fel, mint az előző helyen. Ez az a látvány, melyről képtelen vagyok írni. Egy szóban összefoglalva: KATARZIS. :)

Vasárnap szabad napot kaptunk, így két magyar társammal Torquay-t (Agatha Christie szülővárosát) és Brixhamet választottuk úticélul.
Exeterből Torquay-be vonattal érkeztünk, és már a vasútállomásnál tudtuk, hogy teljesen új arculatú helyen vagyunk, mivel itt már pálmafák is virítottak a hagyományos növények között. A tengerhez közeledve pedig homokos part fogadott, melybe egy tehetséges fiatalember gereblyével beleírta hogy ez az angol riviéra. (Ha valaki nem tudná.) :) És valóban, míg mi kabátban szambáztunk, addig mások fürdőruhában fürödtek. (BRRRR...)

Hajóval utaztunk tovább Brixhambe. Ha nem tudom, hogy az Egyesült Királyságban vagyok, akkor azt hiszem, hogy Horvátországban, vagy valami délebbi tengeri országba keveredtünk. Nyoma sem volt a megszokott téglaépületeknek, helyette színes házak, keskeny utcák és utcára kihúzott szárítóköteleken lógó ruhák...
(És persze mint nálunk a Balatonon, itt is másfél-kétszeres árak. :) )

Az elmúlt egy hétben utaztam repülővel, busszal, autóval, vonattal, hajóval, kerékpárral.
Láttam gazdag és szegényebb városrészt, nagyvárost, kis falut, folyót, torkolatot, óceánt sziklás és homokos parttal. Úgyhogy megpróbálom most kipihenni az élményeimet, hogy holnap újult erővel koptathassam az IPC padjait. :D

(Na, és akkor a gasztroélményeimről nem is írtam. Kulcsszavak: Cornish Pasty, Cottage Pie és Roast Chiken. Ha véletlenül nem lesz miről írnom, kifejtem bővebben. ;) )

Annyi minden történt az elmúlt két napban, hogy beszámolni sincs időm.

Csütörtökön Estherrel és Julie-val voltunk, akik szintén nagyon szórakoztatóan tanítanak. Esther a testrészek elsajátításához hozott millió viccesebbnél viccesebb ötletet. Ez azért volt jó, mert a szarkalábon kívül még azt is megtudtam, hogy mi az a pici gödröcske az arcon, mikor az ember mosolyog. :) Nem beszélve arról, mennyit nevettünk a feladatok közben. (szuper lesz ezeket felhasználni a gyerekekkel)
Julie egy logikai puzzle-t hozott, mégpedig olyasfajtát, mikor kevés, de annál bonyolultabb információkból kell kitalálni, hogy ki kicsoda. Szerencsére én a spanyol Maria-val és Viktóriával voltam egy csoportban, és rengeteget segítettek. (szeretem a spanyolokat! :D )
Ma, azaz pénteken Philippa megint lenyűgözött: egy egyszerű hernyós mesére építette a napot, és ehhez kötötte a matematikát, a természetismeretet, az egészséges táplálkozást, a nyelvtan tanulást, és a kreatív tevékenységet. A legvégén elfogyasztottuk a nagyon egészséges, gyümölcsökből elkészített hernyót. (Philippával mindig eszünk. Ez is nagyon jó ötlet!!! :D )

Csütörtökön este olasz lakótársam, Carmen elvitt a diákjaival táncolni, ahol tradicionális "angol" (ezt a zenekar mondta) táncokat tanultunk élő zenére. Igazán otthon éreztem magam. :)

A legjobb pedig ma történt, péntek délután: újdonsült barátnőmmel elhatároztuk, hogy kerékpárra pattanunk, és megnézzük Topshamot. Mivel még volt egy kevés időnk, így áttekerünk Extonba, majd Lympstone-ba, ahol egy keskeny sikátor végén megláttuk az Exe folyó csodálatos torkolatát. Itt már nagyon közel voltunk a nyílt tengerhez. A víz is sós volt (megkóstoltuk). :) És amit útközben láttunk, az igazi vidéki Anglia. Gyönyörűséges kirándulás volt a mai.

Holnap jó eséllyel tengert is látunk, mivel Tintagel-be megyünk, ami Artúr király szülőhelye. (már amennyiben valóban megszületett) :)

(A fotók közt megtekinthető Sue legutóbbi vacsorája is. Fish and Chips.)

( A délelőtti kurzuson a következők történtek:

*játékkal ráhangolódtunk az órára (warm up)
*játékosan átismételtük a tegnap tanult fogalmakat (a fotón látható zöld szörny segítségével)
*megbeszéltük az aktuális híreket Nagy-Britanniában
*párban beszélgettünk a különböző országok aktuálporlitikájáról, híreiről (én a litván Dianával)
*kaptunk egy kvízt, ahol a britt kutúráról volt legalább 50 kérdés (történelem, földrajz, hagyomány stb.)
*megbeszéltük a válaszokat
*tippelős játék párban (becslés): bolti ételek csomagolásának a neve, mennyi lehet a súlya g-ban, ára Fontban
*kaptunk egy oldalnyi szöveget Dartmoorról, amit ki kellett egészíteni-ezt ellenőriztük
*egy összekevert sütemény recept mondatait tettük helyes sorrendbe-javítás után megkóstolhattuk a süteményt is Philippának hála
*végül hallás után kellett egy Beatles szöveget kiegészíteni, majd ellenőrzés után elénekeltük

Mindezt kétszer másfél órában...)

Délutánra kirándulást terveztünk a Dartmoori Nemzeti Parkba, de sajnos az időjárás közbeszólt. Míg egész Európán hőhullám megy keresztül, addig itt kabátban és esőkabátban tűrtük az egész napos szitáló esőt.

Totnesben kötöttünk ki végül, ami egy különleges város, csodaszép kastéllyal, tele művészettel, és nagyon sok hippi lakja. (ezt többször hangsúlyozták idegenvezetőink)

Reggelente sirályhangra ébredek, az ablakon kinézve pedig tipikus angol utcát látok. Szuper helyen vagyok! Sue összes vacsorája megérdemelne egy fotót! Teljesen elkényeztet minket. Mindennap más nemzet ételét készíti nekünk, ma chili volt, tegnap olasz penne párolt hússal és grillezett balzsamecetes paradicsommal, tegnapelőtt quiche (ezt már ezer éve meg akartam kóstolni) háromféle salátával, héjában főtt burgonyával. Igazi "gasztroangyal" a hostom.

Olasz lakótársamról, Carmenről, pedig kiderült, hogy külföldieknek tanít angolt Olaszországban, így reggel iskolába menet rengeteget segített nekem a nyelvben. Már most sokat tanultam tőle!

Na, de a legjobb a mai napban az volt, hogy engedélyezték a kurzusváltást!!!!!
A délelőttöt még végigültem (szenvedtem) a dráma kurzuson (egy szót sem értettem belőle, és megint elméleti volt főként), de délután már a tanítóknak szóló módszertani órán vehettem részt! Már akkor tudtam, hogy jó helyen vagyok, mikor Philippa, a tanárnőnk, elővette a hangszereket, és zenei aláfestést nyújtottunk egy gyerekeknek szánt szöveghez. Ezt a szöveget aztán rendkívül sokrétűen feldolgoztuk, majd megnéztük a tantárgy-kapcsolódási lehetőségeket, kidolgoztuk azok módszertanát.
Rengeteg ötletet kaptunk, és ami nem utolsó, ÉRTETTEM! Azt gondolom, hogy ebből valóban profitálni fogunk iskolai szinten is.

Kiderült, hogy a mi vendéglátónk a legjobb! Szuper finomakat főz, és reggel nem csak, hogy körbevitt, megmutatta, hol kell föl- és leszállnunk a buszra, hanem még egy papírt is adott ugyanezekkel az információkkal, és azt is ráírta, mit kérdezzünk a buszsofőrtől mielőtt elindulnánk vele. :)

A nyelviskolában a társaság nagyon színes: litván, cseh, szlovén, olasz, spanyol és magyar nemzetiségűek vagyunk.

Sajnos a kurzusom nem pont olyan, mint képzeltem. Rajtam kívül egyébként mindenki angol tanár. A csoportomban néhányan középiskolában tanítanak. Még számukra is nehéz volt, hogy az első napon Shakespeare-t kellet (volna) kifejezően, előadás-szerűen felolvasnunk. Steve, a tanárunk inkább elméleti, mint gyakorlati foglalkozást tartott, tele szakkifejezéssel, ami nekem túl magas volt. :) (De még angolt jól beszélő kollégáimnak is. :D )
Így megpróbálom magam átkérni a Practical Ideas for Primary Scool c. kurzusra...)

Ma körbevezettek Exeteren. Csodálatos hely! Tipikus angol utcákkal, tele történelmi látványosságokkal. A katedrálisa lenyűgöző.

Az időjárás is tipikusan angol volt, néha kisütött a nap, néha eleredt az eső. A kabátomat ehhez mérten hol fel-, hol pedig levettem.

Sikeresen landoltam Londonban (ahol kiderült, hogy mindenki magyar :) ), könnyedén eljutottam Heathrow-ba, és megtaláltam azt a buszt is, mely elhozott Exeterbe. Sue a házigazdám, akinél a következő két hetet töltöm, nagyon kedves, ráadásul úgy beszél angolul, hogy megértem, sőt, ő is megérti, amit én mondok, persze közben sokat segít és javít.

Iskolánk 2017. februárjában Erasmus+ KA1-es pályázatot nyújtott be a Tempus Közalapítványhoz, mely oly jól sikerült, hogy négyen kaptunk támogatást különböző tanártovábbképzésekre az Egyesült Királyságban.

Holnap reggel kezdődik az én kurzusom, melynek címe: Drama techniques for the English Classroom.
Izgatottan várom. (Bár a legnagyobb izgalmakon túl vagyok-az egyedül utazáson. A kolléganőimnek sajnos más időpontban indult csak kurzusa. :( )

Egy olasz hölgy fog még velünk lakni, őt várjuk. Tudom, hogy lesznek még magyarok, de nem tudom, hogy az én kurzusomon vesznek-e részt. Ez csak holnap derül ki. Bár nyelvtanulás szempontjából az a tanács, hogy messzire kerüljük honfitársainkat.